GYIK

A magát egészségesnek tartó embernek kell a masszázs.

Ugyanis az izmok megmozgatása, átgyúrása a későbbiekben meghálálják a törödést, legyen az a fizikai, vagy a lelki állapot. Ugyanis az izmok idővel elfáradnak, teljesítményük csökken, mely észrevétlenül kihat a lelki állapotra is. 

Amennyiben rászánod magad egy masszázsra, akkor mindenképpen törekedj arra, hogy teljes testmasszázst kérjél, melynek időtartama általában 90 perc. Ez a legideálisabb választás a teljes testi és lelki regenerációhoz, mivel ez a bőséges időkeret lehetőséget ad a test összes fő izomcsoportjának alapos és mélyreható átdolgozására.

Persze lehetnek olyan dolgok, melyek csak a rövidebb ideig tartó masszázst engedik meg, de kérlek törekedj a 90 percre.

Az igazság az, hogy  a masszázst kérő vendégeknem éppen profik a masszázs világában és ez nem baj. Elég az első alkalommal történő alapos kikérdezésre adott válaszok, mely alapján a masszőr az állapotnak legmegfelelőbb masszázstípust ki fogja tudni választani. Ennek feltétele, hogy a kikérdezéskor minden olyan körülményt említs meg, mely neked hosszabb, vagy rövidebb ideig problémát okoz, vagy okozott.

Egyben biztos lehetsz: a kezelőhelyiségben elhangzottak nem kerülnek ki és nem kerülnek felhasználásra.

Mivel a stúdió Újlipótvárosban a zavartalan, személyre szabott és diszkrét privát idősávok biztosítására fókuszál, a szabad helyeket kizárólag előre történő egyeztetéssel tudod elfoglalni:

1. Látogass el a benyamasszázs hivatalos weboldalára.
2. Az online felületen válaszd ki a számodra szimpatikus napot és a szabad 90 perces időpontot.
3. Kérdés esetén a benyamasszazs@gmail.com címen is kérhetsz egyedi tájékoztatást.

Az étkezésre, öltözködésre kívánok néhány gondolatot elmondani.

Étkezés, öltözködés:

A 90 perces masszázs előtt kiemelten fontos a megfelelő felkészülés, mivel a kezelés felét hason fekve töltöd, miközben a masszőr intenzív nyomást fejt ki a testedre. Az optimális élmény érdekében érdemes betartani az étkezésre és öltözködésre vonatkozó alapszabályokat. 

Tanácsok az étkezéshez

• Időzítés: A masszázs előtt 1-2 órával már ne egyél nehéz ételt. A teli gyomor hason fekve hányingert, puffadást és komoly diszkomfortot okozhat. 
• Mit egyél?: Ha nagyon éhes vagy, a kezelés előtt 2 órával egy könnyű salátát, gyümölcsöt vagy müzlit válassz. A korgó gyomor szintén zavaró, mert gátolja az ellazulást. 
• Hidratálás: A kezelés előtt és után is igyál sok vizet. Ez segíti a masszázs során felszabaduló méreganyagok kiürülését a szervezetből. 

• Kerülendők: Közvetlenül a kezelés előtt szigorúan tilos az alkoholfogyasztás, és a túlzott koffeinbevitelt is érdemes kerülni, mert pörgeti a szívritmust, így nehezebb lesz relaxálni.

Tanácsok az öltözködéshez

• Kényelmes ruházat: Érkezz laza, kényelmes pamutruhában (pl. mackónadrág, bő póló), amit könnyű le- és felvenni. 
• Fehérnemű: A svédmasszázshoz alsóneműre (bugyi/alsónadrág) kell vetkőzni. Érdemes olyan darabot választani, amit nem sajnálsz, ha esetleg minimálisan krémes vagy olajos lesz. 
• Diszkréció: Nem kell feszengened; a masszőr a testnek mindig csak azt a részét takarja ki lepedővel vagy törölközővel, amit éppen kezel. 
• Ékszerek és kiegészítők: A nyakláncokat, karkötőket, órákat és lógós fülbevalókat még a kezelés megkezdése előtt vedd le, mert akadályozzák a folyamatos fogásokat.
• Kozmetikumok: A masszázs napján ne használj sűrű testápolót, mert megváltoztathatja a masszázsolaj tapadását. 

Talán te is csináltad már.

Ülsz valahol, dolgozol, vezetsz, telefonálsz vagy egyszerűen csak figyelsz valamire.

Aztán egyszer csak, szinte gondolkodás nélkül, a kezed a nyakadhoz nyúl.

Megmozgatod a fejed.

Megfordítod jobbra, majd balra.

Esetleg megdörzsölöd a tarkódat.

És talán egy pillanatra még jól is esik.

De vajon mikor kezdődött?

Lehet, hogy csak néhány perce.

De az is lehet, hogy már órák óta ugyanabban a helyzetben vagy, csak eddig nem tűnt fel.

És az sem biztos, hogy minden ma kezdődött.

Talán az elmúlt napokban is sok volt a munka, a rohanás, az ülés, a vezetés vagy egyszerűen csak a sok intéznivaló.

Jön egy nap.

Aztán még egy.

Mi pedig általában csak megyünk tovább.

Mert mindig van valami fontosabb.

Valami, amit még meg kell csinálni.

Valahová még el kell menni.

Valakinek még válaszolni kell.

És közben talán észre sem vesszük, hogy milyen ritkán állunk meg egy pillanatra, hogy egyáltalán figyeljünk magunkra.

Aztán egyszer csak megmozdítjuk a fejünket.

A kezünk a nyakunkhoz nyúl.

És talán ez az a pillanat, amikor először észrevesszük, hogy valami már egy ideje ott van.

Persze, az ember sok mindenhez képes alkalmazkodni.

Sokáig tudunk menni.

Sok mindent megszokunk.

Néha talán még azt is, ami valójában már régóta nem esik jól.

De attól, hogy valamit megszoktunk, még nem biztos, hogy a végtelenségig figyelmen kívül hagyhatjuk.

Mert a testünk is elfárad.

Néha csak egészen halkan jelzi.

Egy nagy sóhajtással.

Egy ösztönös nyújtózással.

Vagy azzal, hogy a kezünk ismét a nyakunkhoz nyúl.

Legközelebb, amikor ismét ösztönösen a nyakadhoz nyúlsz, ne csak megdörzsöld egy pillanatra. Gondolkodj el rajta: vajon mióta próbálja felhívni magára a figyelmedet?

Nem feltétlenül fáj semmid.

Nem feltétlenül érzed magad rosszul.

Egyszerűen csak telik a nap.

Ülsz, dolgozol, intézkedsz, telefonálsz, vezetsz, figyelsz valamire. És közben a tested is teszi a dolgát.

Aztán egyszer csak hátradőlsz.

És akkor veszed észre, hogy a vállad fel van húzva.

Vagy hogy össze van szorítva az állkapcsod.

Esetleg nagyot sóhajtasz, és olyan érzésed van, mintha most vetted volna az első igazán mély levegőt aznap.

De mikor kezdődött ez?

Valószínűleg nem tudnád pontosan megmondani.

Talán már órákkal ezelőtt.

De az is lehet, hogy nem is ma kezdődött.

Lehet, hogy az elmúlt napok történései, a sok intéznivaló, a rohanás vagy éppen azok a dolgok is ott vannak bennünk, amelyeken már napok óta gondolkodunk.

És közben jön egy újabb nap, újabb feladatokkal.

Így talán észre sem vesszük, hogy amit ma érzünk, annak nem feltétlenül csak a mai naphoz van köze.

Az érdekes az, hogy sokszor nem is egyetlen nagy dolog miatt történik.

Lehet, hogy csak sok apróság gyűlik össze.

Egy kis sietség.

Egy telefonhívás.

Valami, amin gondolkodni kell.

Egy feladat, amit nem szabad elfelejteni.

És közben, szinte észrevétlenül, mintha egy kicsit "összetartanánk" magunkat.

Nem azért, mert így döntöttünk.

Egyszerűen csak így alakul.

Talán ezért is olyan ismerős az a pillanat, amikor végre leülünk este, és ösztönösen megmozgatjuk a vállunkat, hátrahúzzuk magunkat, vagy megdörzsöljük a nyakunkat.

Mintha a testünk próbálná felhívni a figyelmünket valamire, amit egész nap nem vettünk észre.

És talán érdemes lenne néha megállni egy pillanatra.

Nem azért, hogy megkeressük, mi a baj.

Csak azért, hogy megkérdezzük magunktól:

"Most éppen mennyire vagyok ellazulva?"

Mert lehet, hogy a válasz meglepő lenne.